F?RÉSZ VI-AMIKOR A KÖR VÉGÜL BEZÁRUL(?)
Adva vagyon egy legenda, melyet még 2004-ben szabadított a világra James Wan, Leight Wannel agyszüleményéb?l, melyben a rákban szenved? sorozatgyilkos, Jigsaw sajátos életfilozófiájából olyan döntés képtelen helyzetekbe taszít az erkölcstelenségt?l és káosztól sújtott embereket, akik saját és mások életét sem értékelni, sem becsülni nem tudják. Ekkor emberi értéküket vagy másokat kell áldozniuk a fájdalmas, ám megváltást jelent? szabadulásukért-ekkor az egyének újjászületve másképpen látják a világot. Leight Wannel dolgozatának tartalma mindössze ennyib?l állt, majd megannyi küzdelem után a LionsGate Films-t?l kaptak lehet?séget, hogy-miután egy 10 perces rövidfilmben bemutatták látomásukat -low-budget produkciójukat felkonferálták a világnak:
Az egyszer?sége miatt is zseniális címmel rendelkez? F?rész az alacsony költségvetés (1,4 millió dollár)összegének a százszorosát hozta vissza a konyhára a készít?knek, és minden id?k egyik legsikeresebb független horrorfilmjévé vált a rajongók igencsak népes táborának körében. Az azóta klasszikussá vált, lerobbant fürd?szoba, a csapdák tematikája és a fülünkben azóta is rengetegszer visszacseng? dallam -Charlie Clouser remek tolmácsolásában-mind befolyásolták a Saw kirobbanó sikerét, mely ugyan nem keveset merített David Fincher Hetedik cím? lélektani thrilleréb?l és Vincenzo Natarile A Kockájából, ám a végeredmény minden képzeletet felülmúlt. Adam és Dr. Gordon lélektanilag is er?s csatája egymás és az ?ket figyel?, rettegett „sorozatgyilkos” ellen a film befejez? képsorain morálisan is mellbevágó befejezést eredményezett Jigsaw felemelkedésével. A két karakter köré épült történet mell?zte a banalitást, és komor hangulata magával ragadó minden tekintetben. A sztori emellett több szálon futva mutatta be gyilkosunk hatását az emberekre, amint három elszánt nyomozó a nyomában lohol, hogy abból kett? végül átkerüljön a túlvilágra, miközben a két játékalany egyikének családját egy pszichopata tartsa fogságban. Mondanom sem kell, az ebb?l elszabaduló emberi pokol és a szálak összeérése végül egy szó jogán tette az egyik legjobb filmmé a mozit: Game Over.
De nem hogy a rajongók, hanem még maguk az alkotók sem számítottak arra, hogy 100 perces diadalútjuk az emberi poklok bugyrában és játékaiban franchise anyaggá növik ki magukat, ugyanis a stúdió egyenest reálisnak talált egy esetleges második F?részt, amely behatóbban foglalkozna Jigsaw eddig rejtegetett karakterével, valamint a klasszikus folytatások elvén m?köd? „még nagyobbat, még többet”-elv szerint cselekedve egy brutálisabb mozit alkotni, mint az így is sokkoló els? részt. Az elgondolást tett követte; a megannyi videó klipen és két rövid filmen (Butterfly Dreams és Identity Lost) edz?dött Darren Lynn Bousman kapta azt a megtisztel?, ám veszélyes feladatot, hogy megbolygassa James Wan filmjének hatását és tovább gyakorolja Jigsaw ördögi játékainak változatos és véres palettáit. Miután Wan és Wannel bizalmat szavaztak az újoncnak és a Bousman által kreált -a F?rész világához nem köthet?-sztorit a történethez igazították, az immáron Halloween-kor beköszönt? F?rész II nagy meglepetésre remekül sikerült. Bár a rendezés fiatalos és helyenként kiforratlan volt, sikerült az els? részhez igazodó min?ség? második részt alkotni, melyben Jigsaw egy korrupt nyomozót és annak társait tartotta sakkban, mialatt nyolc ember egy halálos gázzal és megannyi kivégz?gépezettel teli rakott házban küzdenek meg az életben maradásért. Szó mi szó, az els? F?részt óhatatlanul nem érte utol (szerintem) színvonalban és történet-karakterábrázolásban, ám a színészek, az ötletek, valamint a befejezés még így is minden id?k egyik legelismerhet?bb folytatását eredményezte sokak és az én szememben is, no meg egy új horrorsztár megszületését is Tobin Bell személyében.
Figyelembe véve a F?rész II most is meglep? befejezését, egyenesen kiáltott egy újabb folytatásért, melynek történetéért James Wan és Leight Wannel felelt, míg másodszor kapott lehet?séget Bousman, hogy els? filmjénél is egy érettebb filmet készítsen a celluloid szalagra. A már-már eltúlzott reklám kampány és média hisztéria a film körül rossz el?jelként terjengtek a leveg?ben, ám a végeredmény egészen más lett, mint amit sejtettünk. Bár elfogult vagyok a F?rész III-mal kapcsolatban, de sikerült elérni azt, amit korábban egy harmadik résznek sem: Minden tekintetben taszította le képzeletbeli trónjáról a klasszikus els? részt, mert a történet kiválóan vegyítette az exploitation elemekkel tarkított, szürrealista belezéseket és kivégzéseket egy komoly erkölcsi dilemma éget? kérdésével, keresztezve a komoly jellemrajzok remekbe szabott ábrázolását a sokkoló családi dráma és a pszichológiai thriller továbblépésével. A megújult játéktér és az új hozzáállású történet, Jigsaw és Amanda közti, ide-oda billen? lelki egyensúlya adta leginkább gerincét az alkotásnak. Ugyan sok ember tetszését nem nyerte el a F?rész III, számomra üdít? volt az er?ltetett csavarok menesztése a sztoriból (na nem mintha az els? két film fordulatai akár egy kicsit is er?ltetettek lettek volna), emellett talán az utóbbi évek legsötétebb befejezését is eredményezte, melyben Jeff halálos ítéletet mond a lángelme és proletárja, ezzel viszont neje és saját maga élete fölött is. A F?rész III lett az egész világon a legsikeresebb a szériában, ett?l kezdve pedig a cím maga logóvá vált, márkanévvé és végleges franchise anyaggá, mert ?rültté tette a moziközönséget, mintegy bálványozva a mozgató karakter köré épült morális világot. Jigsaw haláltusájával véget ért egy korszak.
És most jön az a rész, amikor talán a legnagyobb csattanó érkezett el 2007-ben: A lezárt befejezés ellenére megszületett a F?rész IV, a zseniálisan ostoba, de pont ezért gyöngyszemnek számító agya-beteg Dög cím? horrorért felel?s Patrick Melton és Marcus Dunstan tollából. Az új írópárost kiegészít? Thomas Fentonnal együtt megalkottak kvázi egy három részesre bontható sztorit, mely még a harmadik rész elkészülte közben született meg az alkotók és az írók között, mellyel egészen új értelmet adhatnak a teljes F?rész mitológiának. Bár tudjuk, hogy az új íz több esetben keser?, mint a rossz gyógyszer, némi vigaszt jelentett a teljes alkotó gárda, valamint Darren Bousman harmadik visszatérése a rendez?i székbe James Wan és Leight Wannel mellett (akik a produceri teend?ket látták el). Még a bemutató el?tt rengeteg spekuláció és teória született a negyedik játék történetével kapcsolatban, ezek közül kett? t?nt hitelesnek: Jigsaw eredettörténete valamint Jeff játékának tovább folyatása, melyben el?bbi kifejezetten jó ötletnek t?nt, utóbbi viszont er?ltetetten izzadságszagú. Végül mindkett? feltevés megvalósult, de teljesen más formában. És nagy csodálatra a F?rész IV képes volt min?ségben és színvonalban produkálni, mint a korábbi részek, és bár a harmadik rész szintjét még csak megközelíteni sem tudta, így is sikerült egy olyan orbitálisan nagy csavarral megdobni, amellyel példa nélkül sikerült reálisan „feltámasztani” Jigsaw-t, mint egy soha sz?nni nem fogó démont, emellett adni egy új örököst is, a harmadik részben felt?nt Mark Hoffman nyomozó személyében, aki kijátszotta Rigg-et és a rend?rséget egyaránt, hogy a befejezésnél az egyedül maradt Strahm ügynököt bezárja Jigsaw, Amanda, Lynn és Jeff kriptájába és stílusosan távozzon. A F?rész IV sikere a mozikasszáknál a nyitva hagyott befejezéssel együtt pedig nem okozott meglepetést a további folytatás felé.
A Dunstan/Melton író duó bizalmat kapott a készít?kt?l és a rajongóktól a nagyszer?re sikeredett negyedik rész enyhén szóval kesze-kusza, ám abszolút logikus és meglep? fordulataiban gazdag scriptjéért, ezért újból várták a fanatikus rajongók Jigsaw és társainak ördögi kalandjainak ötödik visszatérését a mozitermek h?vös sötétjében. A sorozat történelmében pedig bekövetkezett a második rendez? csere a F?rész II óta: James Wan világunkra szabadította Jigsaw-t, Darren Lynn Bousman terjesztette igéjét és kivetette szárnyait az emberiségre, hogy aztán a korábbi részeken a csapdákért felel?s David Hackl vegye át Jigsaw és hóhértanonca történetének irányítását. Az új rendez?nek köszönhet?en pedig behatóbban kukkanthattunk be Jigsaw játékainak kulisszái mögé, melyben felsejlik Hoffman múltja és szerepének miértje a sorozat történetében, melyet a kis híján odaveszett Strahm ügynök fejt meg utazásai során, miközben öt ember kapcsolódva a második részben látott játéktér történetéhez megb?nh?dnek önön önz?ségük végett saját játékukban, melyben a csapdák rengetegén és társaik életén átgázolva kell meglelniük szabadulásuk kulcsát, mialatt bombák tucatjai törölnék el ?ket. A F?rész V-nek azonban a legszerencsétlenebbül alakult a karrierje az egész franchise-ban. Amellett, hogy a legrosszabb bevételeket produkálta a többi részhez képest, óriási kritikai támadások érték a mozit: Mivel Hackl úgy döntött, hogy nagyrészt szám?zi produkciójából a videó klippes stílusú képi hatásokat és visszafogott vér és er?szak terén is, hogy -az els?sorban Hoffman árnyaltabb történetére helyezett történet hangsúlya végett-sokak szemében a rendez? ezzel a taktikával megölte a szériát. Az ötödik F?rész több szempontból szakított a hagyományokkal és Jigsaw f? figurájával, mert bár a negyedik részt?l eltér?en figyelemreméltóan sokat szerepelt a vásznon, csupán másodpilóta volt tanítványa mellett, akir?l megtudhattuk, milyen csontváz lapult a szekrényében. Mint Jigsaw imitáló sorozatgyilkos vonala számomra újfajta tálalásnak bizonyult, mely valahol érthet? módon nem nyerte el sokak tetszését (a médiában a legrosszabb F?részként emlegetik), ugyanakkor azok, akik alaposabban beleláttak a történet mélyére és az árnyalt figurák és cselekmények színfalai mögé, azok végül szívesen fogadták a F?rész V-t, mint ahogyan én is. Ugyan a filmb?l kiveszett a korábbi részekre jellemz? vadság, a befejezés mindenért kárpótolt Hoffman sátáni arckifejezésével és Strahm halálával, aki óhatatlanul is átvette Hoffman örökségét a két összepasszírozó fal között.
És elérkeztünk a mához. Amennyiben túljutottatok a nem kissé hosszúra nyújtott felvezet?n, akkor elérkezett az, amiért ezt a cikket valójában olvassátok. A befejezésnek szánt hatodik F?rész-t mindenki nyomon követte még a forgatás kezdetét?l egészen a bemutatás utánig. Az alkotók túl sokat ígértek, szuperlatívuszokban beszéltek közelg? filmjükkel kapcsolatban, és bár lelkesedésük határtalan volt, az emberen akarva-akaratlanul is eluralkodik a szkepcicizmus. Nem beszélve az itthoni mizériáról, melyben a saw.hu meggy?zte a filmeket forgalmazó Budapest Filmet egy esetleges korábbi mozibemutatóról, melybe a KBB beleszólt és rögvest a tiltólisták élére taszította a F?rész VI-ot. Bár jellemz? volt rám, hogy a filmeket nem töltöttem le, hanem kivártam, ezúttal rossz kisfiú voltam és megszemléltem a sokak által hangoztatott, meglep?en pozitív véleményekkel ellátott hatodik filmet.
A történet kalákában William Easten drámájára, és Hoffman karakterének kiteljesedésére fókuszál, melyben Jigsaw valódi terve napvilágra kerül, valamint szinte mindenre félnyderül, amely összeköt minden egyes F?részt, és az ötödik filmben tett mondat -miszerint "Minden kirakós darab a helyére kerül és értelmet nyer"(By Jigsaw)-végül beteljesül.
A sorozat kezdetét?l fogva a film szerkeszt?/vágója, Kevin Greutert követte Wan-t, Bousman-t és Hackl-t a rendez?i irányításban, míg Dunstan és Melton biztosította harmadjára a történetet. És hogy a harmadik rendez? csere mennyire volt szerencsés is hirtelenjében? Kijelenthetem tiszta szívb?l: Nagyon is. Ugyanis Greutert az írókkal együtt minden tekintetben tovább lépett és felépítette a F?rész filmek fellegvárát. Míg a trilógia után a negyedik-ötödik rész a b?nyügyi filmek irányába lépett át, addig ez visszatér a sötét, emberi horror m?fajához, olyan színt? pszicho/drámát létrehozva, amely már most letaszította favoritomat, a F?rész III-mat trónjáról, és ugyan kissé korábban írom le mindezt, de a F?rész VI a legjobbá vált az egész szériában.
De vajon mi is a valódi oka, hogy miért ny?gözött le ennyire engem a hatodik rész? Míg a F?rész IV-nél Bousman eltúlzott jelenetekkel tarkította moziját-mintha nem bízott meg volna eléggé a kíváló történetben, a F?rész V-ben pedig Hackl visszafogottabb stílusa Hoffman karakter köpontjának tankönyveként szolgált, addig a F?rész VI igazán vad, karakter ábrázolás és fordulatok terén friss és lendületes, összetartó és súlyos elemekkel bír. A film alapvetésére épül? játék, William próbája az eddigi részek közül a legszemélyesebb és a legemészthetetlenebb, egyszerre ?rjít? és borzalmasan hatásos er?vel zúdul a néz?re, mely mélyen elgondolkodtató és bravúrosan ledöbbent? er?vel bír, melyet én magam a szó szoros értelmében tátott szájjal bámultam. Ezzel tehát a korábbi két részt?l eltér?en a játék nagyobb szerephez jut, mivel a negyedik-ötödik részben háttérkellékeként szolgáltak a sztori olajozottan m?köd? gépezetének megértéséhez, itt maga a rettenet pedig nagyobb szerephez jut és megérinti a néz?t.
A történet által felhasznált téma pedig a korábbi részekhez képest is nagyobb realitással rendelkezik: az amúgy is tré egészségügyi rendszerek valóban érzékeltetik hatásukat világunkban, a F?rész VI pedig mindezt a maga malmára hajtva tökéletesen kihasználja, melyet Jigsaw tolmácsol számunkra. Apropó Jigsaw: Karaktere igencsak szokatlanul tér vissza, mint ahogy a korábbi két filmben megszokhattuk, emellett szavainak talán még nagyobb súlya van, mint eleddig, melyek mindegyike igencsak magvas gondolatokkal és az emberek véleményének egyhangú, kimondatlan szavaival bír. Ett?l Jigsaw karaktere nem csupán az élet tanárává válik, hanem itt valóban egy emberi lény, mint mi, aki ugyan erkölcsileg visszataszító és mocskos eszközökkel ugyan, de mer tenni mindezen gusztustalan és felháborító döntéshozók és igazságtalan törvényeik ellen-amelyek egyébiránt újabb ok-okozati összefüggések a sorozat történetének kezdeteihez, John Kramer életútjához.
Ahogy néhányan mondani szokták: "Nincs F?rész csapdák nélkül". Bár ezt a mondatot én magam hatalmas baromságnak tartom (f?leg az els? és az ötödik rész fényében), ennek ellenére az alkotók alaposan ráfeküdtek a csapda motívumok egyéni filozófiájának továbbtágításával. Ezek a gépezetek rendkívül okosan felépítettek és rendkívül ötletesek, melyek szolgáltatják a karakter orientált tér és dráma elegyét és annak billen? egyensúlyát. Brutalitásuk kézzel fogható, mely emellett a legbrutálisabb mozivá teszi a hatodik F?részt, a megszokottan profi képvilág és trükkök segítségével.
Charlie Clouser hatodik F?részes zenei palettái talán még a korábbiaktól eltér?en is precízebbek és üt?sebbek. A film változó színpalettáihoz hasonlóan a zenei világ is roppant sokszín?, minden tekinteben sokkal inkább a feszültséget és a horrort, valamint az emberi kilátástalanságot és a szomorú, sokkoló és tragikus önfelismerést fejezi ki, elég ha csak a Körhintás Csapda jelenetét említem, mely a párbeszéd és a zene keresztezésével óriási nyomot fog az emberben hagyni. Bennem hagyott, mely jelenet a F?rész sorozat alappilléreként szolgáló lényegét és mondanivalóját véglegesen nyilvánvalóvá teszi, és nem csupán a rajongók, hanem az átlag néz?k is szembesülnek: MEGTUDTUNK VALAMIT A VILÁGRÓL.
A harmadik-negyedik részben visszahúzódó, az ötödikben árnyaltabb és személyiségét még a néz? el?tt is elrejt? Mark Hoffman nyomozó jellemábrázolásának kiteljesítése megkapó és ijeszt?, figurája itt szakít az ötödikben látott, expeditív, sunyi sorozatgyilkos alakjával, aki n?vére brutális meggyilkolása végett teljesíti be Jigsaw feladatait. Ahogyan a boncolás jelenet, illetve a F?rész V-ben gondosan elrejtett, arpóbb mozaik darabkák sugallták, Hoffman sötét szándékai világossá válnak, az ?t alakító Costas Mandylor pedig kimutatta igazán a foga fehérjét: Nincs többé testvérét sírató, mestere kezdetben b?ntudattól súlytva rábízott feladatait bevégz?, kés?bb az árnyékban rejt?z?, manipuláló és irányító örökösnek. Mandylor a túlélésért és a leleplezés elkerülését folytató idegörl? arcát mutattja be. F?leg a befejezésnél.
Csavar pedig szép számmal sorakozik a film vége fele, mely a korábban említettnél illeszt össze minden momentumot, majd a gyorsan lezavart Game Over pedig remekül sikerült sokkeffektust eredményez-engem például szabályosan levert a víz. De persze gondolkodni való lesz itt is, nem is kevés:).
Az új vágó szerepében tetszelg? Andrew Coutts -aki szintén az els? rész óta jelen van, mind segéd szerkeszt?- b?velkednek az újdonsült és kreatív képi megoldások és vágás effektusok terén is. Az ? jovoltából rengeteg hatásosan illeszked? visszatekintést nyújt a film az összes korábbi rész fontosabb eseményéhez.
Jigsaw és Hoffman mellett pedig visszatér rövidebb, ám annál fontosabb szerepben Shawnee Smith, mint Amanda (megszokottan bájos, ártatlan, majd gyilkos tekintetét?l most is kirázott a hideg), illetve Errickson ügynök szerepében Mark Rolston és Betsy Russel Jill szerepében. Persze most is a friss vér dominál, az-az, a rengeteg új arc, akik helytállnak alakítás terén. A William-et alakító Peter Outerbridge az eddig leginkább hiteles f?áldozatot személyesíti meg, aki kezdetben unszimpátiát kelt? cselekedetei miatt, kés?bb pedig érezhet? személyiség átdeformálódása végett sajnálatot és kegyelmet képes a néz? fele gyakorolni. A korábbi részek is er?sek voltak ehhez hasonló elemek tekintetében, ám az érzelmi vonal sokkal er?teljesebb és gyomorszájbavágóbb, mint eddig bármikor.
És most jóval behatóbban az egyik legfontosabb dologról: A rendezésr?l. Kevin Gerutert vitán felül az eddigi legjobb választás a széria számára, mivel érezhet?, hogy az eddig eltelt hat év alatt alaposan áttanulmányozta a F?rész sorozat minden apró kirakós darabkáját, közel volt eléggé a gyártáshoz ahhoz, hogy az esetleges zavaró, negatív motívumok mindegyikét kiollóza saját filmjéb?l. És ez az az el?ny, amely a kés?bbiekben akár világhíres rendez?vé is teheti (mindenféle túlzás nélkül): Rendezésén még az írmagját sem érezni, hogy els? filmes, nincsenek benne azok az apróbb hibák, amik az els?, a második és az ötödik részben felt?ntek, és ez nagyon nagy szó! Az általa felépített félelem és feszültségérzet kézzel tapintható, remekül felhasználva -s?t, mit több, még jóval tovább is lépve- az eddig megszokott hangulat elemeket, mint a báb, a tv, a játékon belüli apróságok, a cselekmény és más felvételek megjelenítése a vásznon, melyek újabb kreativitásról és hatalmas fantáziáról tesznek tanúbizonyságot.
Eddig csupán pozitívumokat írtam, no de mivel nem létezik tökéletes film, úgy olyan elemek is felütik a fejüket, amik az el?z? részek egyikét sem kímélték. Az igazán zavaró pont a csapdák összetettségéb?l fakad, melyen elgondolkodva egyenesen kizárt, hogy Jigsaw és két örököse ezeket ilyen mérnöki pontossággal építette fel, no meg er?ltett elem Spoiler-Perez ügynök visszatérése és annak eltúlzott magyarázkodása. Ezen kívül talán még egy olyan jelenet, amit nem l?nék le semmilyen formában, de azt nem sorolnám feltételnül a negatívumok közé, csakhát ez a tipikus "Nem erre számítottam" jelenség.
Összevetve az eddig leírtakat:
Eddig a legkellemesebb csalódás számomra a F?rész VI, amely az élmez?nyben lev? epizódokat brutálisan felülmúlva gyomorforgató, megkapó, hatásos és mélyen emberi egyaránt, mely helyenként már Shakespeare-szint? lélektani helyzeteket és motivációkat teremt. És az, hogy ezt egy hatodik rész érte el, beel?zve a korábbi klasszikusokat, az példanélküli a film világban. És meghazudtolva magam kimerem jelenteni: Jöhet a hetedik rész! Ha már az új örökös megszületett...
Írta: Flint Sullivan
